Árni Þórarinsson könyvétől nem az általam megszokott skandináv krimik csöpögős vérben gázolását kaptam, hanem egy jóval enyhébb és olykor humoros történetet.
A történet főszereplője Einar egy újságíró, akit a nagyvárosi létből egy kisvárosba küldenek, hogy onnan tudósítsa a híreket. A jól megszokott detektív helyett tehát most egy újságíró fog a rejtéjek nyomába eredni, aki lassan csöppen bele a cselekmény középpontjába, tehát nem egy gyors folyású történetre kell számítani.
Einar mellett nemcsak munkatársai tűnnek fel, hanem számára a történet előrehaladtával egyre kedvesebb lény is megjelenik, Spulnia. Újságírónk két ügyben kezd el nyomozni, hol a rendőrséggel együtműködve, hol saját szakállára. Az első eset balesetnek tűnik, ám kérdés, hogy vajon az áldozat édesanyjának van-e igaza abban, hogy lánya halála mégsem véletlen műve? A másik eset egy eltűnt fiatalhoz kapcsolódik, aki a helyi színjátszókör sztárja. Vajon hol lehet, él-e még?
Mindent összevetve egy kellemes kikapcsolódást jelentő krimi volt a számomra, ahol a cselekmény lassan indul be, ám közben a szerkesztőség munkájába is betekintést nyerhetünk, hogyan próbálják minnél érdekesebbé tenni a lapot a vidékiek számára.
