Ebben a részben megpróbálkozunk egy átfogó képet kapni Litvánia történelméből.
Litvánia a balti államok egyike, ezek közül a legdélebben fekvő, valamint a legnagyobb területtel rendelkező ország. Ha össze kéne hasonlítani a litván és a magyar történelem menetét, akkor hasonlóságokat és néhol kapcsolatokat is felfedezhetünk. Mindkét nép sikeresen alapított államot, bár míg a magyarok már korán felvették a kereszténységet, a litvánoknál ez egészen a 14. századik váratott magára. Néhány magyar szálat is felfedezhetünk, mint például Nagy Lajos keresztes hadjáratát vagy Báthory István uralkodását. De kezdjünk bele az elejétől.
A litvánokat először 1009-ben a Quedlinburgi Krónika említi meg, majd 1219-ben már fejedelemségként írnak róluk a Halics-Volhíniai Fejedelemséggel kötött békeszerződésben. Államalapítóként Mindaugas fejedelmet tisztelik, akinek sikerült az ellenséges fejedelmeket 1240-re legyőznie és felvette a nagyfejedelmi címet. Az első kísérletet a kereszténység felvételére ő tette, kevés sikerrel, 1250-ben. IV. Ince pápától kért koronát, amelyet meg is kapott, így 1254-ben megkoronázták. Nem élvezhette sokáig az uralkodói létet, mert 1263-ban meggyilkolták. Halála után a Német Lovagrend, amely a szomszédságban volt, megpróbálta hatalma alá vonni a területet, és felégették Kernavėt (amely ekkoriban a központ volt), valamint Vilniust. A központot ezek után átköltöztették Trakaiba. A litvánok hite nem tartott ki sokáig a kereszténység mellett és visszatértek a pogánysághoz.
A következő fontos uralkodó Gediminas, aki megállította a Német Lovagrendet, valamint kereskedelmi szerződést kötött Rigával, amely akkoriban nagyon fontos volt, mivel így külföldi kereskedőket és iparosokat nyert meg a fejletlen Litvániának. Hódításai útján Litvánia határát kitolta egészen a mai Ukrajnáig. A székhelyét átette Vilniusba.
Litván Nagyfejedelemség (1386-1434) (Wikipedia)
Halála után két fia uralkodott párhuzamosan. Az idősebb, Algirdas, ő volt a nagyfejedelem és Vilniusban rendezkedett be, míg a kisebb, Kęstutis, fejedelemként Trakaiban gyakorolta hatalmát. Algirdast Jogaila, vagy másképpen Jagelló, megyilkoltatta és átvette a hatalmat. Itt fedezhetünk fel egy magyar szálat, ugyanis Nagy Lajos három alkalommal is vezetett keresztes hadjáratot, az akkor még pogány litvánok ellen. Visszatérve Jagellóhoz, nehéz helyzetben vette át a trónt, ugyanis Gediminas és fiai uralkodása alatt a Német Lovagrend megerősödött, de nem ez volt az egyetlen problémája. A keleti határok közelében volt a másik kellemetlenség, Kalita Iván, aki ekkor már az egész Rusz nagyfejedelmének neveztette magát, össze akarta fogni a szláv területeket. Ezek a körülmények sarkalták arra Jagellót, hogy felvegye a kereszténységet. A lengyel trón Nagy Lajos halála után megüresedett, a lengyel urakkal megegyezett és 1385-ben elfogadták a krevói egyezményt, melynek következtében megkezdődött a litvánok megkeresztelkedése. Továbbá elvette Nagy Lajos kisebbik leányát Hedviget, aki nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében. Jagelló Lengyelország királya és a Litván Nagyfejedelemség fejedelme lett, lerakva ezzel a Jagelló-dinasztia alapjait. Uralkodása csúcsát a grünwaldi csata jelentette, amelynek során legyőzte a Német Lovagrendet és ezzel megszilárdította Lengyelország-Litvánia uralmát a régióban.
1392-ben Vytautast nevezi ki litván fejedelemmé, aki azonban Litvániát függetleníteni akarta Lengyelországtól. Polgárháborút szított, amely sikeresnek volt mondható. 1429-ben Luxemburgi Zsigmondtól koronát kért, amelyet Zsigmond el is küldött, azonban a lengyelek a koronát elfogták, Vytautas közben meghalt, úgyhogy a függetlenedési kísérlet nem járt sikerrel. Vytautas halálakor Litvánia határa már a Fekete-tengerig ért, ekkor volt a legnagyobb a kiterjedése az országnak. Litvániában Vytautast a Nagy jelzővel illetik, és őrá úgy emlékeznek, mint az utolsó független fejedelemre.
Lengyelország és Litvánia 1386–1434 között (Wikipedia)
1569-1795-ig tartott a Rzeczpospolita avagy a Nemzetközösség időszaka, amely az 1569-ben megkötött Lublini Unióval kezdődött. Ennek eredményeképpen Litvánia és Lengyelország közös köztársasággá alakult. Az egyesülés következménye volt a litván nemesség beolvadása a lengyelek közé. A lengyel vált a "népnyelvvé" a litván nyelvet pedig alig használták. Zsigmond Ágost írta alá ezt az egyezményt. Alatta az oroszok betörtek a Baltikumba, és csak Báthory István tudta kiűzni Rettegett Iván seregeit. Báthory uralkodása alatt alakult meg a Vilniusi Egyetem, valamint jezsuitákat telepített a Baltikumba, akik Rigában és Tartuban akadémiákat alapítottak. 1655-ben az oroszoknak először sikerült elfoglalniuk Vilniust és környékét. Az oroszok már Livóniát is a kezükben tartották. Lengyelország-Litvánia és Svédország a Livónia segítségére sietett, amely a győzelmükkel zárult. A terület hovatartozásáról nem tudtak megegyezni, így közöttük is fegyveres harc alakult ki, ami a svédek győzelmével ért végett.
Lengyelországot háromszor osztották fel. 1772, 1792 és végül 1795, így a felosztás eredményeképpen a litván terület az oroszokhoz került. Ekkoriban a litván lakosság a vidékre korlátozódott. II. Katalin orosz cárnő meghirdette a lengyeltelenítés (ebből is látszik mennyire elhanyagolható volt a litván lakosság, említést sem tesznek róla), a dekatolizálás és az erkölcsileg felbomlasztás elvét. 1863-1864-ben nemesi felkelés tört ki, amelyet az oroszok vérbe fojtottak. A megtorlás nem váratott magára sokáig. 1864-től kötelezővé tették az orosz nyelvet, betiltották a latin abc-t, a katolikus és protestáns templomokat vagy megszüntették vagy pravoszlávvá alakították át. Ekkoriban felértékelődött Kis-Litvánia (amely a Memmel-vidék, központja, a mai Kalinyingrád volt), ahol litván nyelvű könyveket is kiadtak és a litván nyelvet is használták a német mellett. Innen csempészték át a könyveket Litvániába az orosz elnyomás alatt.
A függetlenedési mozgalom vezéralakja Jonas Basanavičius volt. 1905-ben megalapította a Litván Nemzetgyűlés Mozgalmát, valamint ő szerkesztette a mozgalom lapját is az Aušra-t (Hajnal). A mozgalom eredményeképpen született meg 1918. február 16-án a Litván Függetlenségi Nyilatkozat. Azonban két problémával is szembe kellett nézniük. Kérdéses volt, hogy a Memmel-vidék hova tartozik, valamint Vilniusra a litvánok és a lengyelek is igényt tartottak. A Memmel-vidék problémáját viszonylag egyszerűen rendezték. Mivel a németek vesztesen kerültek ki az első világháborúból nem lehetett területi igényük. Ezt a területet a Népszövetség tartotta ellenőrzés alatt. Az önkéntes litván haderő lázadást szított és elfoglalták a Memmel-vidéket. Hitler hatalomra jutása után azonban visszakerült a németekhez. Ekkoriban a litván főváros Kaunas volt, ahol Antanas Smetona rendezkedett be, és kormányozta az országot, ő teremtette meg a modern Litvánia alapjait.
A függetlenség nem tartott sokáig. 1939-ben a németek és a szovjetek megkötötték a Molotov-Ribbentrop paktumot, amelynek titkos záradéka következtében Litvánia a szovjetek érdekszférájába került. A szovjetek visszacsatolták Vilniust, de cserébe katonai támaszpontokat létesítettek litván területeken. 1940-ben a Vörös Hadsereg bevonult Litvániába, a litvánok pedig "önként" csatlakozásukat kérték a Szovjetunióhoz. Megalakult a Litván Szocialista Köztársaság, és megkezdődött a litván és a lengyel értelmiségiek deportálása Szibériába.
1941-1944 között a náci Németország szállta meg Litvániát. Vilnius és az ország szinte teljes zsidóságát kiirtották. 1944-1945 folyamán megtörtént a szovjet "felszabadítás", Litvánia újra szovjet fennhatóság alá került, a szovjetellenes partizánharcok egészen 1953-ig folytatódtak. Megkezdődtek a Memmel-vidék és Vilnius német és lengyel polgárainak kilakoltatása.
Vytautas Landsbergis vezetésével, a szovjet tagköztársaságok közül elsőként, 1990. március 11-én nyilvánították ki Litvánia függetlenségét. Erre válaszul 1991-ben a szovjetek csapatokat küldtek a rend helyre állítása érdekében. A Sąjūdis függetlenségi mozgalom szervezésében mintegy 100 000 ember vette körül a litván parlamentet mire a szovjet katonák megérkeztek. Ez később ellenállássá nőtte ki magát. A vilniusi tévétoronynál 14 ember vesztette életét, amikor védekeztek. A Szovjetunió összeomlása után Litvánia elnyerte teljes függetlenségét. Az utolsó szovjet katona 1993-ban hagyta el az országot, először Izland ismerte el Litvániát 1991-ben, az első nagykövetséget pedig Svédország nyitotta meg. 1991-ben ENSZ tag lett, az USA-tól ezután megkapta a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, 2004-ben NATO és az EU tagja lett.
Az elnök Dalia Grybauskaitė, aki 2009 óta látja el ezt a tisztséget. Ő az első női elnök, valamint az első olyan elnök, akit kétszer újraválasztottak.
Ez lenne hát Litvánia történelme röviden a teljesség igénye nélkül. A következő részben a kultúra kerül terítékre.
Forrás: Kuzmányi István: Litvánia, Panoráma, Budapest, 2009; Wikipédia
További irodalom: The History of Lithuania, Publishing House "Eugrimas", 2016
